Figyelem!!
Meghirdetünk egy játékot, amely hónapokon keresztül fog tartani, de érdemes velünk játszani!!
One Direction játék!!!
Megnyerheted a legelső kiadásra kerülő One Direction Fanfiction legelső példányát (az író által dedikálva).
Ezen az oldalon találod az infókat:
http://www.facebook.com/pages/Alexandra-Big/435882016474045
Teendőid:
1. Lájkold az oldalt!!!
2. Szavazz, szerinted melyik a legjobb borító. (akár többre is szavazhatsz)
4. Oszd meg a szavazást!
3. Kövesd az eseményeket, ugyanis a megjelenésig minden hónap első napján felteszünk egy kérdést a One Direction-nel kapcsolatban.
Ennyi a teendőd. :)) Addig is sok sikert kívánunk a játékhoz! ;)
A Bosszú igazságokat rejteget... egy sötét igazságon alapul, ami mindenkinek megváltoztatja majd az életét...
2012. november 25., vasárnap
2012. november 24., szombat
Borítók
Sziasztok! Csináltam pár próbaborítót. Kíváncsi vagyok, hogy tetszik-e nektek és ha igen, melyik. Mert ugye majd ki lesz adva a Bosszú, és már előredolgoztam. :)) Na?? Kinek melyik?? /Oldalt a szavazás el van indítva. Szavazzatok!!/
1. Borító |
2. Borító |
3. Borító |
4. Borító |
2012. november 3., szombat
3. Fejezet - Rossz játék: Part 2.
Sziasztok! Sajnálom, hogy már régóta nem raktam fel új fejezetet, de most már gimis vagyok, kollégista,és csak hétvégén jövök haza. De ígérem, most már többet leszek fent! ;)) Remélem, ez a rész is tetszeni fog. Közben hallgassátok a Live While We're Young-ot!! :D
http://www.youtube.com/watch?v=AbPED9bisSc
http://www.youtube.com/watch?v=AbPED9bisSc
- Elpirultál. - jelentette ki. Észrevette...
-Nem, pirosítót használok.
-Eddig észre sem vettem. - elmosolyodott.
Az óriáskerék újraindult. Lassacskán le is értünk, leszálltunk. Valamit egyből kiszúrt a szemem. Zayn megfogta Szandi kezét, majd elengedte.
-Hol van Niall? - kérdezte Harry miután kiszállt.
Észre sem vettem, hogy nincs itt a szőke. Körbenéztünk, sehol sem volt.
-Hol a fenében van ez a gyerek?! - mérgelődött Li.
-Na,jól van. Szétszóródunk, és keressük. Ha valaki megtalálja, felhívja a többieket. Én megyek Flórával, Zayn Liammel, Louis Harryvel. - adta ki a feladatot Lexi.
Rohantunk. Vagy öt percig folyamatosan kutattuk Horant. Kiabáltunk érte, de nem volt sehol, a többiek pedig nem hívtak. A szembe jövő embereket mind megkérdeztük, hogy nem-e láttak egy szőke, 171 cm magas, napszemcsis srácot. A válasz mindig "nem" volt. A kis hülye elveszett. Komolyan mondom, jobban kell rá vigyázni, mint egy kisbabára. Visszatértünk oda, ahol az óriáskerék volt, ahol büfék is sorakoztak. Lépegettünk még egy keveset, de úgy döntöttem, felhívom "Öcsit". Nyúltam a telefonomért, amikor Szandi meglökött, és egy étterem felé mutatott. Lám, ki nem hitte volna, hogy Niall éppen zabál... Azonnal felhívtuk a fiúkat. Mikor ideértek, együtt a szőkeség elé álltunk karba tett kézzel, mérges arccal. Felfigyelt az asztalról.
-Nicsak! - kezdte Zayn.
-Sziasztok! - akart minket puhítani a kisöreg.
Nem vált be, még mindig idegesek voltunk, amiért nem szólt.
-Most mi van? Éhes voltam. Inkább örülnötök kéne, hogy nem éheztettem halálra magam...Nagyon rossz lenne az életetek nélkülem.
-Pff...az biztos. - gúnyosan néztem rá.
-Figyelj csak, Niall pajti! Azért szólhattál volna, hogy az a feneketlen gyomrod ételre vágyik... - igazította el Loui.
-Fennragadtatok azon az izén. Úgy gondoltam, végzek vele, amíg lejöttök.
-Na, mindegy! Ezentúl nem maradhatsz egyedül. Mindenhová fel kell ülnöd velünk!
Szandi jól mondta. Vigyázni kell erre a kölyökre, még a végén elrabolják...
***
-Könyörgöm, csak a hullámvasutat ne! - hisztizett Horan.
-Az óriáskerékre se akartál felülni, a végeredmény pedig a mi haragunk lett. Ne akard, hogy kényszerítsünk! - Louis bekeményített. - Azonnal felülsz Lexi mellé, és nincs vita.
Sajnálom szegény Szandit, hogy nem Zenyje, hanem ez az idióta ült mellé.
2012. október 23., kedd
Gyermekek
Sziasztok! Elszórakoztam egy kicsit, megnéztem, hogy a pároknak milyen lenne a közös gyerekük. Szavazzatok! (oldalt a szavazásnál) Szerintetek melyik a legjobb?? :D Ki a legjobb páros?
Elena - Louis:
1. 2.
Elena - Harry:
1. 2.
3. 4.
Elena - Louis:
1. 2.
Elena - Harry:
Szandy - Zayn:
1. 2.
3. 4.
Szandy - Niall:
1. 2.2012. augusztus 1., szerda
Vélemények
Sziasztok! Először is el szeretném mondani, hogy borzasztóan örülök annak, hogy már megvan a 800 megtekintése a blognak. Remélem, nemsokára meglesz az 1000 is! ;) :DD Köszönöm, hogy szavaztok, olvastok, bár van valami, amit hiányolok. Éhezek a véleményetekre, drága olvasóim, és arra is, hogy iratkozzatok fel!! A következő részt akkor rakom fel, ha a 3. Fejezet Part 1-énél (Rossz játék) 5-en legalább rányomtok az elolvastam gombra (ha elolvastad azt a részt, ezt azért igazán megtehetnéd), és 5-en a tetszik vagy nem tetszik gombra összevéve, és legalább 1 kommentet várok ahhoz a részhez! A kövi részt akkor rakom fel!! :DD Kösziii <33
Amúgy ezeket a rajzokat én készítettem Zaynről és Niall-ről. :D Hogy tetszik??
2012. július 25., szerda
3. Fejezet - Rossz játék: Part 1.
Sziasztok! Csak annyit szeretnék, hogy nem nagyon látom, mennyire tetszik vagy nem tetszik nektek, amit írok, és hogy hányan olvastok, ezért kitaláltam, hogy a következő részt akkor hozom, ha legalább 5 elolvastam, és 5 klikk lesz a tetszik vagy a nem tetszik gombon összevéve. A komikat is várom, tehát legalább 1-et kérek ahhoz, hogy felrakjam a kövi részt! ;) Na szóval köszi mégegyszer! <33
Nagy ricsajra ébredtünk Szandyval, és nem csodálkoztunk,
mikor megláttuk, ki gyakorolja önfeledten a röhögést. Niall volt a
leghangosabb, bár ő mindig nevet… Majd Harry, Louis és Zayn. Liam volt a tárgya
ennek az egésznek. A fiúk fogkrémet kentek a tenyerére. Szegény Li még fel sem
kelt, de a többiek szeme előtt már lejátszódott az egész történet.
-Li, Li! – ébresztgette a fiút Nialler.
Liam már nyöszörgött, a kezével beletúrt a hajába. A többiek
még jobban görcsöltek.
-Jaj…szegény! Ti bunkók! – odaszaladtam Liamhez, és a saját
kezével még jobban beletúrtam a hajába. – Így kell ezt csinálni! – én is
nevettem velük, majd mind a hatan összepacsiztunk.
-Én nem vágom…
-Nézz tükörbe, ember! – szóltam rá.
Liam felállt, és bement a fürdőszobába.
-Neee! – hallottuk üvöltését. –
A gyönyörű hajam…
***
***
Mindenki lepukkant, ott kuksoltunk a nappaliban. Niall a
fotelben vágta a lábkörmét, Liam Danielle fényképét nézegette, mi pedig a tévén
bambultattuk a szemünket.
-Mikor megyünk? – fordult Zayn Szandy felé.
A barátnőm ránézett a telefonjára.
-Most! – válaszolta.
Zayn mosolygott.
-Na, szedelőzködjetek! – utasított minket Malik, és felállt.
Mindannyian rá és Lexire vetettük kíváncsi szemeinket.
-Hova megyünk? – kérdeztük egyszerre.
-Elviszünk titeket a vidámparkba.
A fiúk elkezdtek sikítozni, mint az őrült, főleg Niall.
-Hogyan? – vetettem fel a kérdést.
Kíváncsi voltam, hogy ők ketten hogy szervezték ezt meg a
hátunk mögött.
-Mr. Oldman odaadta a kocsi kulcsát, hogy odamenjünk,
ahova szeretnénk.
Elindultunk felfelé libasorban. Amikor kiértünk úgy
osontunk, mint egy kémkedős filmben. Az udvarra sikerült sérülésmentesen
kijutnunk. Itt már futottunk és mikor a parkolóhoz értünk büszkén gondoltam
magamban: feladat teljesítve.
-Ki fog vezetni? – Kérdezte LB-m.
Erre is akadt pár jelentkező: Harry és Liam.
-Nem, nem! Én fogok. Én vagyok az egyik védelmezőtök én
tudom az utat. Ha megállítanak egyből kérik a jogsit és ti lebuktok, szóval…
Niall mellém állt.
-Igaza van. Elena, it’s time for you!
-Oké… - A két fiú lelomozódott.
-Akkor beszállás!
Mögöttem Szandy volt, mellette Zayn, Niall, Harry és Liam.
Az anyósülésben Lou ült. Rendben. Az megvolt, hogy hova megyünk, de…
- Ki fizeti ezt az egészet? – hátra néztem Szandyra.
Elővette a táskájából a pénztárcáját. Kinyitotta, és
felmutatott két húszezrest.
-Az igazgató.
-Ennyi? Mi nem fogyasztunk ennyi mindent… - kimondtam, a
szőkeség pedig elvette Szandytól a pénzt. Úgy simogatta, mint egy kisbabát.
-Hohó! Jó nagy szükségünk lesz rá! – kis híján leordította a
fejemet.
Zayn és Harry rácsapott a fejére.
-Nincsen Nando’s, James. – Világosította fel Lexi.
-Na, ne ijesztgess! – Rémült meg.
-Csak McDonald’s – helyesbítettem.
-Az is megteszi.
Ezután beindítottam a kocsit és elindultunk. Hallgattuk
közben a Rádió1-t. Horan fél óránként kérdezgette, hogy: „ott vagyunk már?”.
Nagyon idegesítő volt. Komolyan mondom, már gondolkodtam rajta, hogy leütöm, de
mégsem. A többiek viszont majdnem egész úton aludtak. Jaj olyan édik voltak…
Másfél óra elteltével leparkoltam, leállítottam a motort. Hátranéztem megböktem
kis szőke barátomat.
-Most már itt vagyunk.
-Jupiiiiiiii! – Lelkendezésére mindenki felkelt. –
Kiszálláás! – Utasított mindenkit.
Tették is amit mondott. Bezártam a kocsit. Niall olyan volt
mint egy kisgyerek. Odaszaladt a pénztárhoz és alig várta hogy mi is odaérjünk.
Szinte már ugrált izgalmában. Szandi odaadta a pénzt megvettem a jegyeket. A
kis hülye egyre izgatottabb lett.
-Mire ülünk fel először? – Kérdezte.
Mind egyhangúan válaszoltunk rá.
- Óriáskerék!
- Óriáskerék!
-Ne már! Most nincs kedvem hozzá.
-Szép a kilátás. – biztattam.
-Felőlem menjetek, én lent maradok. Itt várlak titeket.
-Akkor menjünk, gyertek! – megvontam a vállam.
A többiek elindultak utánam. Pont akkor szálltak ki az
emberek, amikor odaértünk.
-Ülj Ellie mellé! – Utasította Lexi Lout.
-Ellie? – Kérdeztem.
-Elenát akartam mondani. – magyarázkodott.
-Miért? Tök jó. Legyen ez az én becenevem.
Beültem Loui mellé, előttünk Szandy és Zayn, mögöttünk Hazza
és Li ült. Az óriáskerék elindult. Lassan ment ezért integettünk Niall-nek.
Aztán egyre feljebb és feljebb kerültünk.
-Szóval ez a mi fővárosunk. – mutattam Mr. Tomlinsonnak.
Furcsán nézett. – Jó... nem olyan nagy és szép, mint London…
-Az a lényeg, hogy itt vagyunk veletek. – vágott a szavamba.
Mosolyogtunk. Örültem, hogy végre egy kicsit elfelejtette
Eleanort. Felértünk a legmagasabb pontra. Innen remek volt a kilátás. Épp a hirdetőtáblákat
nézegettem, amikor egy hatalmas robajjal megállt a kerék. Megijedtem,
belekapaszkodtam Louba, ő hátulról átkarolt engem.
-Ne tessék pánikolni, egy kis technikai probléma akadt, de
semmi komoly. Azonnal próbálunk rajta javítani, és pár perc múlva megy tovább
az óriáskerék. – szólt a hangosbemondó.
-Hú, már megijedtem…- vallottam be.
Louis nyomott egy puszit az arcomra.
-Ne félj! Én itt vagyok, megvédelek mindentől.
Úristen… Olvadok, és azt hiszem, elpirultam. Olyan
romantikus volt itt… Hálás lehetek ennek a technikai gondnak. Azért remélem,
nem látszik rajtam, hogy olyan vörös vagyok, mint a rák.
2012. július 17., kedd
Díj
Sziasztok! Most nem egy újabb részt hoztam, hanem csak valamit meg szeretnék osztani veletek. (Ígérem, a következő rész nemsokára fent lesz! ;) Egy nagyon kedves olvasómtól kaptam egy díjat, életem első díját egy blogért. Nagyon-nagyon szépen köszönöm Dorinának! Hálás vagyok érte! Megérdemli, hogy az ő blogját sokkal-sokkal többen olvassák! (www.my-crazylife-with-1d.blogspot.hu) OLVASSÁTOK! ;) <3 *.*
1. Tedd ki a képet:
2. Köszönd meg attól, akitől kaptad: Nagyon-nagyon szépen köszönöm, Dorina! <3 *.* (olvassátok!!) :D www.my-crazylife-with-1d.blogspot.hu
3. Írj 10 dolgot magadról:
1. Most kezdem majd a gimit Bonyhádon. Már nagyon várom *.* Szerencsére az LB-m is oda megy, tehát még együtt leszünk (igaz, hogy ő egy másik osztályban lesz, de nembaj, akkor is egy gimi)
2. Szeretek a neten lógni (twitterezni, facebookozni, blogolni, és infókat gyűjteni stb...:D )
3. Kedvenc 1D tagom Zayn, de igazából mindegyiküket nagyon imádom valamiért. Mindegyikükbe van valami, ami megfogott, és ami eggyé teszi a bandát. Pl.: Niall nekem a kis "hülyegyerek", őt "Öcsi"-nek szoktam szólítani. Harry egy perverz "vadkan" xDD :D, őt Hazzának szoktam hívni. Liam egy komoly úriember, őt Li-nak szólítom. Louis egy imádnivaló srác, Loui. :D Zayn viszont azért a "kedvencem", mert már elsőre ő fogott meg a legjobban, és ugyanúgy, mint a többieket, imááádoom!!*.* <3333
4. Imádok írni, olvasni. Később újságíró-riporter szeretnék lenni. Szeretnék egy elismert írónővé válni *.*
5. Nagyon szeretem az idegennyelveket. A suliban németet tanultam, angolt pedig önszorgalomból, de angolul is tudok már sok mindent. Beszélni is tudok ;))
6. 7.-ig szinte egész végig én voltam az a "csendes", és "visszahúzódó" kiscsaj, de 8.-ra már egészen kinyíltam. Mindenhol dumálok, dumálok és dumálok. Be nem áll a szám, mert mindig eszembe jut valami, amit fontosnak vélek elmondani.
7. Hiszek az ufókban, a szellemekben, Istenben és az istenekben is. Hiszek a mágiában is. Egyszerűen nem tudom miért, de szerintem léteznek :D. De igazából nem félek tőlük. Imádom az ilyen mágikus dolgokat. Hiszek a "Titok"-ban. :D Nekem is lesz majd saját kívánságtáblám.
8. Arthur király, Merlin mániás vagyok. Mindent elolvasok róluk, a Kerekasztal lovagjairól, és a Szent Grál-ról. Van egy saját Arthur mondakör enciklopédiám is, amit a netről rendeltem, és egyáltalán nem bántam meg. Imádom Arthur királyt, Merlint, Sir. Lancelotot, és mindenkit, aki hozzájuk tartozik.
9. Gyűjtöm az autogrammokat, és a közös képeket a hírességekkel. Már lefotózkodtam Fluor Tomival, Janicsák Vecával, Kiss Ramónával és Aradi Balázzsal is.
10. Nemrég kaptam meg az Up All Night -The Live Tour DVD-t, és minden nap legalább kétszer megnézem. Nem tudom abbahagyni, olyan cool *.* <33 Ráadásul úgy érzem közben magamat, mintha tényleg egy koncerten lennék. ;)
4. Küldd tovább a díjat. Tudom én is, hogy nem szabad visszaküldeni, de én akkor is szeretném, mert nagyon nagyon hálás vagyok, és szerintem az ő blogja is egy tuti kis blog, és nagyon fantáziadús a sztori is, és 1D, szóval Dorina, te is megkapod tőlem a díjat ;) <33 *.*
1.: Mint mondtam, Dorina is megkapja a díjat. Tuti kis blog, nagyon fantáziadús a sztori, és 1D <3 Kommenteljétek és Olvassátok!!
2.: Egyszerűen nem tudjátok abbahagyni az olvasást, annyira cool a sztori, és 1D <3 *.*
3.: Kibírhatatlan, ha végigolvasom, és még nincsen újabb fejezet, mert fantáziadús, 1D, izgalmas, és rettentően fenomenális ez a fanfic!
Ennyit szerettem volna. Olvassátok, Kommenteljétek ezeket a blogokat, mert az írójuk nagyon megérdemli, és szerintem ők is nagyon-nagyon hálásak lesznek érte. <33 *.* :D
Végszóra mégegyszer szeretném megköszönni a díjat, nagyon hálás vagyok érte!!
1. Tedd ki a képet:
2. Köszönd meg attól, akitől kaptad: Nagyon-nagyon szépen köszönöm, Dorina! <3 *.* (olvassátok!!) :D www.my-crazylife-with-1d.blogspot.hu
3. Írj 10 dolgot magadról:
1. Most kezdem majd a gimit Bonyhádon. Már nagyon várom *.* Szerencsére az LB-m is oda megy, tehát még együtt leszünk (igaz, hogy ő egy másik osztályban lesz, de nembaj, akkor is egy gimi)
2. Szeretek a neten lógni (twitterezni, facebookozni, blogolni, és infókat gyűjteni stb...:D )
3. Kedvenc 1D tagom Zayn, de igazából mindegyiküket nagyon imádom valamiért. Mindegyikükbe van valami, ami megfogott, és ami eggyé teszi a bandát. Pl.: Niall nekem a kis "hülyegyerek", őt "Öcsi"-nek szoktam szólítani. Harry egy perverz "vadkan" xDD :D, őt Hazzának szoktam hívni. Liam egy komoly úriember, őt Li-nak szólítom. Louis egy imádnivaló srác, Loui. :D Zayn viszont azért a "kedvencem", mert már elsőre ő fogott meg a legjobban, és ugyanúgy, mint a többieket, imááádoom!!*.* <3333
4. Imádok írni, olvasni. Később újságíró-riporter szeretnék lenni. Szeretnék egy elismert írónővé válni *.*
5. Nagyon szeretem az idegennyelveket. A suliban németet tanultam, angolt pedig önszorgalomból, de angolul is tudok már sok mindent. Beszélni is tudok ;))
6. 7.-ig szinte egész végig én voltam az a "csendes", és "visszahúzódó" kiscsaj, de 8.-ra már egészen kinyíltam. Mindenhol dumálok, dumálok és dumálok. Be nem áll a szám, mert mindig eszembe jut valami, amit fontosnak vélek elmondani.
7. Hiszek az ufókban, a szellemekben, Istenben és az istenekben is. Hiszek a mágiában is. Egyszerűen nem tudom miért, de szerintem léteznek :D. De igazából nem félek tőlük. Imádom az ilyen mágikus dolgokat. Hiszek a "Titok"-ban. :D Nekem is lesz majd saját kívánságtáblám.
8. Arthur király, Merlin mániás vagyok. Mindent elolvasok róluk, a Kerekasztal lovagjairól, és a Szent Grál-ról. Van egy saját Arthur mondakör enciklopédiám is, amit a netről rendeltem, és egyáltalán nem bántam meg. Imádom Arthur királyt, Merlint, Sir. Lancelotot, és mindenkit, aki hozzájuk tartozik.
9. Gyűjtöm az autogrammokat, és a közös képeket a hírességekkel. Már lefotózkodtam Fluor Tomival, Janicsák Vecával, Kiss Ramónával és Aradi Balázzsal is.
10. Nemrég kaptam meg az Up All Night -The Live Tour DVD-t, és minden nap legalább kétszer megnézem. Nem tudom abbahagyni, olyan cool *.* <33 Ráadásul úgy érzem közben magamat, mintha tényleg egy koncerten lennék. ;)
4. Küldd tovább a díjat. Tudom én is, hogy nem szabad visszaküldeni, de én akkor is szeretném, mert nagyon nagyon hálás vagyok, és szerintem az ő blogja is egy tuti kis blog, és nagyon fantáziadús a sztori is, és 1D, szóval Dorina, te is megkapod tőlem a díjat ;) <33 *.*
1.: Mint mondtam, Dorina is megkapja a díjat. Tuti kis blog, nagyon fantáziadús a sztori, és 1D <3 Kommenteljétek és Olvassátok!!
2.: Egyszerűen nem tudjátok abbahagyni az olvasást, annyira cool a sztori, és 1D <3 *.*
3.: Kibírhatatlan, ha végigolvasom, és még nincsen újabb fejezet, mert fantáziadús, 1D, izgalmas, és rettentően fenomenális ez a fanfic!
Ennyit szerettem volna. Olvassátok, Kommenteljétek ezeket a blogokat, mert az írójuk nagyon megérdemli, és szerintem ők is nagyon-nagyon hálásak lesznek érte. <33 *.* :D
Végszóra mégegyszer szeretném megköszönni a díjat, nagyon hálás vagyok érte!!
2012. július 5., csütörtök
2. Fejezet - A remek terv: Part 2.
Mindenki
a telefonját birizgálta. Niall amint meglátott minket, szúrós szemmel nézett
Zaynre.
-Te
kerámiaedény! Azt hittem, szétkínzod… - Zeny rám kacsintott, amikor Niall
kimondta, amit szeretett volna.
-Megmentettem,
nem akartam, hogy kipurcanjon.
-Ezek
szerint most te vagy a megmentő lovag…
-A
csók megvolt? – Harry felfigyelt a témára.
-Hülyék!
– forgattam a szemem, és elfoglaltam helyem a kanapén.
Zay
szintén. A többiek észre sem vettek minket.
-Min
ügyködtök?
-Infókat
gyűjtünk az amerikai One Direction-ről.
-Mert?
– kérdeztem csodálkozva.
-4
évvel ezelőtt bepereltek minket névlopás miatt. Elena felvetette, hogy talán ők
béreltek fel valakit.
-Aha…
Biztosak vagytok benne, hogy ők…?
-Igen.-
vágta rá Elena.
-Eddig
mit találtatok?
-Semmi
fontosat… - Niall ráharapott a szájára.
Nekem
eszembe jutott valami.
-És mi
lenne, ha bekövetném őket twitteren, majd kifaggatnánk őket? – mindenki csillogó
szemmel nézett rám.
A fiúk
ismét elővették sunyi tekintetüket.
-Akkor
besétálnak a saját csapdájukba? Ez tetszik, Lexi. – Zayn megszólítása szokatlan
volt.
-Lexi?
– mindenki röhögött Malik kivételével.
-Most
mi van? – ártatlanul nézett. Niallt újra elkapta a röhögő görcs. – Alexandrának
hívnak, nem?
-De
igen, annak hívják. – válaszolta helyettem az LB-m, miközben ő is fogta a hasát
a nevetéstől.
-Na,
akkor én így foglak szólítani. Ez az új beceneved. – erősködött Zayn.
A
röhögést én már abbahagytam, a többiek még nem.
-Oké.
A tied meg Zeny.
Ekkor
jöttem rá, hogy ezt nem kellett volna mondanom, mert most már mindenki
visított. Csapkodták a támlákat. Jól van, Zayn. Jól megríkattuk a kis
csapatunkat.
Elenaszög:
Húú…
Szandynak és DJ. Maliknak sikerült ránk olyan röhögő görcsöt hozniuk, hogy…
Nagyon elmebetegek. „Lexi és Zeny” … ennél jobb nevet nem is találhattak volna
egymásnak. Olyanok, mint egy szerelmes pár. Azok becézgetik így egymást.
-Tényleg
bolondok vagytok. De ez egy jó ötlet. Mindenkinek adjunk egy becenevet! Harry
Harris, Liam Lamy, Niall Ni, és Louis… Lou. – Louisnak nem jutott semmi
kreatív. Ő meglepődött.
-Lou?
Ennyi telik tőled? - nevetett.
-Igen,
ennyi telik tőlem. Szerintem ez egy cuki név, úgyhogy nem illik csúfolni.
-Tényleg
cukinak tartod a nevem? – Louis boci szemekkel nézett.
Hazza
felállt, hátulról átölelte Lout, és adott egy puszit az arcára.
-Hát
persze, hogy az, BooBear.
-Ti
mióta jártok? – kérdeztem a szemöldökömet húzogatva.
-Mi
nem járunk. Ő az én férjem. – jelentette ki Harry sértődötten.
Megint
mindenki röhögni kezdett. Egyszer csak ajtónyitást hallottunk.
-Na,
ilyen hamar összebarátkoztatok?
-Csókolom, Mr. Oldman! – üdvözöltük, ahogy belépett az ajtón.
-Megérkeztek
a cuccai, Buckett kisasszony. – Szandyval egymásra néztünk.
-Én
is megyek a koleszbe, el kell hoznom a holmijaimat.
Elindultunk
felfelé. Az igazgató lent maradt a srácoknál. Ahogy mentünk ki a sötét
pincéből, Szandy megszólalt.
-Lora,
engem nem tudsz becsapni. Mi történt kettőtökkel?
-Na…
semmi! – ordítottam le szegény fejét.
-Ismétlem:
Engem nem tudsz becsapni.
Kacsaszájat
vágtam. Valóban igaza van. Ő az egyetlen, akinek képtelen vagyok hazudni.
-Na,
jó!- egy elégedett mosoly került az arcára. – Szóval… elmesélte az
Eleanor-sztorit, aztán… elindultam a fiúk után, de ő megállt. Amikor
visszamentem, megállított, becsapta az ajtót, és… megcsókolt. – barátnőm ájuldozva
csodált.
-Úristen!
Aj… ez olyan romantikus! Olyan szerencsés vagy!
-Dehogyis!
Csak azért történt, mert szakított vele a csaj.
LB-m
úgy nézett rám, mint egy szellemi fogyatékosra. Megkopogtatta a fejem.
-Neked
biztos valami bajod van. Örülnék, ha Zayn is ezt tenné velem… Elena! Ez még
csak az első nap, és már most kezd kialakulni valami köztetek.
-Ebben
igazad van. – elpirultam.
Ő
ezt hamar észrevette. Láttam, hogy a szemüvege mögött megcsillant a szeme ettől
a vidámságtól. Csokoládébarna szeme olyan volt, mint egy gyémánt.
-Látod?
Most is csupán beszélünk róla, de te már olvadozol.
-Hát
igen… Sikerült nagyon jól belezúgnom.
-Nagyon
cuki páros vagytok!
-Ti
is! – vágtam rá.
Ő is
elpirult. Most már tényleg sugárzott belőle az öröm. Barna bőre felforrósodott,
középbarna haját csavargatta. Most már senki sem tudja meggátolni, hogy álmaink
valóra váljanak.
2012. július 3., kedd
2. Fejezet - A remek terv: Part 1.
Szandyszög:
Elegem
volt már a ruhavadászatból, én is már a barátnőm után akartam menni. A padlás
egyszerűen megőrjített. Tele volt kisebb-nagyobb kartondobozokkal, amikbe rengeteg
holmi volt bepakolva. Így, ennyi doboz között kereshettem a megfelelő göncöt
Zaynnek, Niallnek és Harrynek. Sok időbe telt, de találtam. Fogtam őket, és
elindultam én is lefelé. Nagy pechemre megállított valaki.
-Szandy,
Szandy! Hogyhogy nem voltál órán? – kérdezte az egyik osztálytársam.
-Ööö… Mr. Oldmannek kellett valamit segítenem. Megkért, hogy keressek a padláson
pár ruhát a drámaszakkörösöknek.
-Holnap
jössz már, ugye?
-Hát…
nem tudom. Talán. – karba tettem a kezem, megnéztem a telefonomon az időt.
Ezzel
azt akartam jelezni, hogy mennék. Megértette.
-Akkor
megyek, szia! – megvártam, míg sarkon fordul.
Gyorsan
szaladtam az ajtóhoz. Benyitottam, és mentem lefelé a lépcsőn.
-Hali!
– hozta rám a frászt Niall. Leejtettem a ruhákat.
-Hát… köszi!
– szőke barátocskám remekül mulatott rajtam, közben felvette a göncöket a
földről, és elém állt.
-Ne
menj be!
Felvontam
a szemöldökömet.
-Ugyan
miért?
-A
barátnőd bent kettesben van Louval.
-Komolyan?
-Aha,
de majd elmeséljük neked is, mi történt.
-Várj
csak! – visszaemlékeztem valamire. – Nem azt mondtad, hogy csak Elena és
Louis…?
-De!
-Az
remek… A többiek hol lófrálnak?
Nialler
elmosolyodott.
-Ezt
meg kell nézned. – jelentette ki.
Ajtónyitást
hallottam, majd egy folyosó tárult a szemem elé. A szőkeség minden ajtón
benyitott. Az első egy fürdőszobát rejtett, a második vc-t, a harmadik egy
kiskonyhát. Volt minden, ami kellhet.
-Kajaaa!
– lelkendezett, majd tovább mentünk.
A
negyedikben egy nappali volt. Végre megtaláltuk a fiúkat. Egy kanapén ültek.
-Szióka!
– köszöntöttek egyszerre, amint megláttak.
-Ugye,
milyen csinos kis lakásunk van? – kérte ki a véleményemet Zayn.
-Aha,
nagyon szuper. Hogy találtatok rá?
Nagy
vigyor került az arcukra.
-Az
úgy volt, hogy letapiztuk a falakat, és így rátaláltunk. – adott választ Hazza.
-Aha.
Kicsit
furcsa sztori, de Harryről elhiszem, hogy ő bárkit és bármit letapizna. A fiúk
röhögtek, szabályosan röhögtek rajtam. Niall akkora görcsöt kapott, hogy le
kellett ülnie az egyik fotelra.
-Na,
most mi van? Mi bajotok? – háborodtam fel.
-Nem
kellett megkeresnünk. Az igazgatótok elmondta nekünk, hogy van, és azt is, hogy
hol találjuk. – vallotta be az igazságot Liam.
-Istenem!
Ez volt ilyen nagy titok?
Fogtam
magam, lehuppantam Zayn mellé a kanapéra. Harry állt, a falat bámulta. Furcsán
néztem rá. Mr. Malik elmagyarázta nekem a dolgokat.
-Azóta
ilyen, amióta egyedül hagytuk Elenát és Louit. – azonnal leesett a tantusz.
-Áh…
Styles! Tetszik az LB-m? – feltételezésemre rögtön felkapta a fejét.
-Dehogyis!
Egyszerűen csak szerintem egyáltalán nem illenek össze.
-Mi a
fene?! Ki nem illik össze kivel? Egyáltalán nem vágom… Louisnak ott van
Eleanor, nem?
Nem válaszoltak.
Mérgesen ránéztem Zayre, az igazságot követeltem a tekintetemmel.
-Calder
kisasszony kidobta… Az LB-ddel akarjuk összehozni.
-Miii?!
Szegény Lou… Hogy viselte?
-Bőgött,
mint az állat. – válaszolt Niall.
-Szóval,
benne vagy? – vont kérdőre Malik.
-Persze!
Csend
következett. Mindenki a saját gondolataiban mélyült el. Én körbenéztem a
szobában. Volt egy televízió, íróasztal, ruhásszekrény. Pont heten
lustálkodhatnak ebben a teremben. Öt hely van a kanapén, két fotel van. Elég
volt a terep felméréséből, én is elmélkedtem egy kicsit. Kissé másnak képzeltem
el a találkozást. Azt hittem, meg sem merek majd szólalni, ennek ellenére tök
közvetlenek vagyunk mind egymással. Olyan, mintha már évek óta haverok lennénk.
Mindig is ez volt a vágyam. Csakis hit és bizalom kellett ahhoz, hogy valóra
váljon., Másként talán nem ülhetnék most itt ezen a kanapén azokkal az
emberekkel, akiket minden nap hallgattam, akikről egyfolytában videókat néztem
a youtube-on. Úgy, ahogy a mesékben, nem lett volna elég a tündérpor ahhoz,
hogy ide teleportáljanak Londonból. Én megpróbáltam hinni benne, és most itt
vagyok velük. Mindenkinek hinnie kéne az álmaiban, azokat nem pedig feladni.
-Sziasztok!
– köszönt Elena és Louis. Hátrakaptuk mind a fejünket.
-Hello!
Leültek
ők is a kanapéra. Lou nem nézett ki szomorúnak. Nagyon jól rejtette.
-Nagyon
klassz bunkink van. – ismerte el a barátnőm.
A
srácok rá és az ötödik fiúra vetették sunyi tekintetüket.
-Na,
ne szórakozzatok! – Niall rácsapott a fotel támlájára, és súgott valamit. –
Tuti, hogy titkolnak valamit.
Bólintottam.
-Mi
történt ott? – szegezte nekik a kérdést Zayn.
Loui és Elena egymásra néztek. Tomlinson rácsapott a homlokára.
-Miért?
Mi lett volna? Elmeséltem, hogy mit tett Eleanor. – Liam Lou válaszához savanyú
képet vágott.
-Persze…
Harry,
aki eddig a falat állva bámulta, megelégelte ezt a témát. Odajött hozzánk,
odalépett Zayn és Elena közé.
-Csusszanjatok
arrébb!
Hazza
bekapcsolta a televíziót, jelezve, hogy „kuss, nem vagyok erre kíváncsi.”. Épp
a híradó ment az RTL Klubon, azt skubizta mindenki. Egy rozzant gépkocsi
elgázolt egy kerékpárost. Rendben, volt már ilyen. Majd pontpontpont-nak
megszületett első gyermeke. Jó, hadd szülessen! Ilyesfajta híreket vetítettek
nekünk, és még olyanokat, amiket általában szoktak. Beszél, beszél a hírmondó.
Oda jutunk el, hogy egy ismerős zenét indítanak be. A „What makes you beautiful”-t.
„-Tinilányok
ezrei rajonganak értük. Meghódították már az egész Földet. Mindenkit
megfertőztek a One Direction-mániával. A brit fiúbanda tagjai a minap azonban
eltűntek. Sok pletyka terjeng az interneten már most, a rajongók pedig teljesen
kétségbe vannak esve. Az esetről a menedzserüket, Paul Higginst kérdeztük meg:
-Senki
nem tud semmit. Annyit sem, hogy emberrablás vagy gyilkosság áldozatai
lettek-e. – nyilatkozta.
-A
rendőrök mindent elkövetnek az ügy érdekében. A fiúk tweetje a twitteren tegnap
este így szólt: „Nagyon sajnáljuk! Szeretünk titeket!” Velük búcsúzunk most.
További jó tévénézést kívánunk!”
-Király
vagy, Paul! – üvöltöttek mind az öten. Paul volt az, aki…
-Paul
volt az, aki ideküldött titeket, nem? – előzött meg El.
-Aha,
és királyul tud füllenteni. – válaszolta Niall.
-Klassz.
Tényleg… nincs több twitter! – mondtam, mire lelombozódtak.
-WTF?!
Az az életem. – Niall ugrált dühében a fotelben.
-Jól
van már, kocka… Csak neked lesz rossz, mert te egész nap azon lógnál, és
zabálnál a Nando’s -ban, ha tehetnéd…
Mérges
lett még jobban. Ide-oda forgatta a szemét.
-Csikis?
– kérdezte Elenától, aki rábólintott.
Rosszat
sejtettem. Próbáltam elmenekülni, de lehetetlen volt. Mind a hatan rám
telepedtek. Folytak a könnyeim, röhögtem, sikítoztam. Nem hagyták abba ezek
ellenére sem. Zayn volt a legközelebb hozzám, így kérlelőn ránéztem.
Rákacsintott Niallre. Mind elengedtek, Zay felkapott, és átcipelt a matracos
szobába.
-Eressz
el! – kapálóztam.
Nem
azt akartam, hogy ő kínozzon egyedül, hanem azt, hogy állítsa le őket.
-Nyugi,
én csak megszabadítottalak ezektől a vadállatoktól.
Letett.
-Kösziii!
Majdnem meghaltam…
-Azért
mentettelek meg… - hülyén nézett. – Ezért majd lehet nekem is egy kérésem.
-Rendben!
-Már
lenne is egy… - pókerarca kissé megijesztett, majd elmosolyodott. – Vigyetek el
holnap egy vidámparkba!
Majdnem
röhögő görcsöt kaptam. Vidámpark: ez vicces.
-Miii?
Azt meg hogyan?
-Az
igazgató nektek adja a kocsiját, hogy bárhova magatokkal vihessetek.
-Biztos?
-Igen.
-Teljesen
biztos? – nem fért a fejembe, ezért ismét tudakoltam.
-Igen,
ő maga mondta. – jelentette ki határozottan.
Rengeteg sok mosolyt váltottunk. Olyan édes volt…
Egyszerűen hihetetlen, hogy itt van előttem. Nagyon szeretem, mindig is ő volt
a kedvenc bandatagom.
2012. július 1., vasárnap
1. Fejezet - Titok: Part 2.
A padláson kerestünk
valami ruhát a srácoknak. Szerencsére én már találtam Louisnak és Liamnek.
Lounak egy ütött-kopott fekete csíkos pólót, egy bő, szürke nadrágot, és mivel
Szandy lekötötte, hogy mindegyiküknek kell valamiféle fejfedő, kerestem, és találtam
egy fekete kalapot. Liamnek egy kockás, kék inget, egy fehér gatyát, és egy
kékesszürke hálós Adidas baseballsapit szereztem. Már indultam is lefelé.
Óvatosan, figyelmesen osontam a pince felé. Nem akartam, hogy észrevegyenek.
Hála Istennek, ez nem következett be. Nyugodtan leszaladhattam. Ide más úgysem
jönne… Én is alig találtam le, mert korom sötét volt. Amint beléptem, Niall
megijedt, hogy valaki más az, elsikította magát.
-Nyugi, csak én va… - a
látványtól majdnem elállt a lélegzetem is.
Mind álltak. Louis
Harryben és Liamben kapaszkodott meg, bőgött. Gyászos volt a hangulat.
Eltátottam a számat. Ledobtam a matracukra a ruhákat. Odaszaladtam, és befurakodtam
a fiúk közé. Lou most már az én vállamra hajtotta a fejét. Jó nagy
krokodilkönnyeket ejtett, melyeket éreztem is.
-Mi történt? – kérdeztem búsan.
A srácokra vetettem a szemem, ami egyik fiúról a másikra vándorolt.
-Ő elmondja neked. –
válaszolta Liam. Kiléptek a pince ajtaján.
-Hova mentek?!
Úgy tettek, mintha meg
sem hallották volna. Mentek tovább. Egyedül a szőke mutogatott valami
értelmetlent mielőtt becsukta az ajtót. Féltettem őket… nehogy már az első nap
lebukjanak, de „fiaim” mentek a saját fejük után. Egy szinten egyébként örültem
a távozásuknak: Louval kettesben maradhattam. Leültettem az egyik matracra, én
leültem mellé. Hadd sírjon, hadd sírja ki magát a vállamon. Könnyebb lesz neki,
ha kiereszti a gőzt.
-Mi a baj?
Felhajtotta a fejét, a
szemembe nézett.
-Hogy volt képes erre?!
Évek óta együtt voltunk… - bár Louis evvel nem mondott semmit, én mégis
sejtettem, kiről van szó.
-Mit tett Eleanor? –
kérdeztem rá.
Jól gondoltam, hogy
Calder kisasszonyról van szó, ugyanis ahogy kiejtettem a barátnője nevét, az
ismét fájdalmat okozott neki. Úgy bőgött, mint egy kisgyermek, mikor elveszti a
szüleit. Louis így is cuki volt. Átöleltem, megsimogattam a hátát. Lehet, hogy
még az ölelés is korai, de ha úgy vesszük, már régóta ismerem. Mindent tudok
róla.
-Felhívott, és elmondta,
hogy már rég másba szerelmes. Csak most merte elmondani, mert hónapokig itt
leszek, távol tőle… Szakított velem, szingli vagyok, érted?! Az fáj az egészben
a legjobban, hogy túl őszinte volt hozzám. Elmondta, hogy nem volt hű.
Megcsalt, érted?! – bújába már a harag is beférkőzött. Elengedtem.
-Nagyon sajnálom. –
mondtam szívből.
Komolyan nem értem ezt a
lányt… Pár órával ezelőtt még épp róla gondoltam, hogy milyen szerencsés. Erre
ellöki magától ezt a nagyszerű fiút. Megváltozott a véleményem. Megvetem
Eleanor Caldert. Nem szabadna, mert ő is ugyanolyan ember, mint én. Ő is önálló
jogokkal rendelkezik. Ő dönt a sorsáról. Ezt is ő döntötte el. Lehet, hogy
rossz döntés volt, de bárki hibázhat. Viszont nekem is jogomban áll eldönteni,
hogy mit gondolok egy emberről. Lehet, hogy a végzet rendelte így. Lehet, hogy
nem illettek egymáshoz Louisszal… Nem tudom. Nem tudhatom, hogy a csillagokban
milyen jövőt írtak nekünk, hisz nem vagyok jós. Egyetlen dolgot tudok. Teljesen
biztos, hogy mi heten egymásnak vagyunk rendelve. Ebben az egyben nem vagyok
bizonytalan.
-Nem kell sajnálnod,
megértem őt… - a fiú letörölte könnyeit.
Arca komolyra váltott át,
de én még mindig éreztem fájdalmát. Egy kicsit átgondoltam, amit mondott.
Hogyhogy megérti? Egyáltalán ebben mit lehet megérteni? Kitudja, meddig hazudta
a csaj, hogy még mindig szereti… Mit lehet ezen megérteni?
-Mi?!
-Nem sokat voltam vele,
az utóbbi években szinte csak a karrierünkre koncentráltam. – felállt, majd
nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen engem is.
-Louis, ne hibáztasd
magad! Te erről nem tehetsz. Ez még nem elég ok a hűtlenségére. – vigasztaltam.
– Amúgy meg rengeteg lányt találhatsz magadnak, akik úgy szeretnek, ahogy
megérdemled. Klassz srác vagy, Lou! – küldtem neki egy biztató mosolyt, amit én
is visszakaptam. Ennek nagyon örültem.
-Menjünk!
Kinyitottam az ajtót, és
kiléptem. Ő nem jött utánam, ezért visszamentem. Ott állt, engem bámult. De szó
szerint végignézett. Becsapta az ajtót, engem neki lökött a falnak. Két kezével
odaszorított, majd közelebb lépett. Mélyen nézett a szemeimbe, így még jobban
megcsodálhattam az ő csodálatos kék látóérzékszervét. Mosolya és tekintete
szinte lebénított. Megsimította az arcomat, majd egy másodpercre utána az ajkát
rátapasztotta az enyémre. Meglepett ez a mozdulata, de nagyon kellemes volt.
Remekül csókolt. Simogattam a haját, ő a derekamat, és még mindig
csókcsatáztunk. Durvult a helyzet. Amikor egy másik stílusban próbáltuk volna
ki a „játékot”, elkezdtem harapdálni a száját. Mégis inkább eltoltam magamtól.
Sokáig csak egymás szemeibe néztünk.
-Elnézést kérek! – apró mosolyt
csalt az arcomra. Ismét átöleltem.
-Nem kell bocsánatot
kérned. Tekintsük az esetet egy véletlen balesetnek! – végre eltűnt a szeméből
a bú és a harag. Így már mertem egy kicsit viccelődni. – Elhoztátok Kevint?
-Persze. Nélküle nem
tudnék élni. Úgy, ahogy Harry nélkül sem. – elröhögte magát. – Kevin and Harry
is mine!
-Na, mesélj csak! Mi van
Harryvel?
1.Fejezet- Titok: Part 1
Ez a nap is ugyanúgy
kezdődött, mint a többi. Felkeltünk, reggeliztünk, megmosakodtunk, majd
rohantunk a suliba a szobatársaimmal. Ma különösen siettem, mert el szerettem
volna mesélni a legjobb barátnőmnek,hogy mit álmodtam. Az osztálytársaim
szerencsére nem tartottak fel. Tudták, hogy számomra Elena a legfontosabb. Már
ovis korunk óta ismerjük egymást, LB-k vagyunk, és úgy hozta a sors, hogy
ugyanabba a gimnáziumba kerültünk. Ő most végzős, nekem ezen kívül még egy
teljes évet a wondergrundi falak között kell töltenem. Nekem volt nulladik
évfolyamom is. Így, hogy nem vagyunk se évfolyamtársak, se osztálytársak, még
jobban kötődünk egymáshoz. Minden reggel egy megbeszélt helyen találkozunk,
minden szünetben a saját pletykapadunkon dumáljuk meg az élet dolgait. Ő olyan
nekem, mint egy testvér. Soha nem akarom elveszíteni, hisz ő az egyetlen,akivel
minden titkomat megosztom, minden One Direction álmomat. Két perc alatt
leértünk a suliba. Innentől kezdve megváltozott a napiterv.
Izzott a levegő, feszült volt a hangulat, és minden olyan szokatlan volt. Az
ajtón is alig fértünk be, mert óriási volt a tömeg. Főleg lányok tolongtak, és
mindenki beszélt. Jó nagy hangzavar volt. Most már kíváncsi voltam én is arra,
hogy mi történhetett. Körbenéztem, próbáltam megkeresni a szememmel a
barátnőmet. Kutattam a tömegben. Végre valahára észrevettem. Átverekedtem magam
az egybegyűlteken. Néhánynak véletlenül ráléptem a lábára.
-Szandy! Végre. De
jó,hogy itt vagy! - lelkendezett, amint megpillantott.
-Itt meg mi a fene
történt? -kérdeztem remélve, hogy ő tud valamit.
-Mr. Oldman épp
most akarná tisztázni a félreértést.
-Milyen
félreértést?-néztem körbe.
-Hát, nekem is csak egy
kicsit sikerült informálódnom. Annyit azért tudok, hogy egy pihentagyú kis
elsős csajszi jó nagy vihart kavart...-fintorgó arcot vágott. - Csak álmodik a
nyomor...szegény leány valakit Harrynek nézett...
-Harry Stylesnak?
-vágtam közbe.
-Igen, és az a
nemnormális idióta szétkürtölte, hogy itt van a One Direction. Jesus!
-Jól mondod, álmodik a
nyomor. Amúgysem jönnének egy ilyen ratyirambó országba, és főleg nem ide, Wondergrundra...
Elena bólogatott, majd
figyeltünk az igazgató beszédére.
-Szóval,kérlek, ne
okozzatok nekem fejfájást, főleg ilyen dologgal ne! Nem ismerem azokat a
fiúkat, nem is akarom. - még mindig tömeg volt, senki nem tágított el erről a
terepről. - Na, mi az? Oszoljatok azonnal! - a felszólításra szerencsére
mindenki hallgatott, már csak páran maradtunk azon a helyen. Akik elmentek,egytől
egyig csalódottak voltak, mi meg örültünk, hogy végre tudunk Egymással
beszélni.
-Álmodtál
valamit?-kérdeztem.
-Nem
sokat...-jelentette ki szomorkodva.-Csak annyit, hogy Louisszal kimegyünk
tereplovagolni, a végén megcsókol. Te?
-Én igen.- csak mosolyogtam.
-Jesus, Szandy! Mondd
már! - háborodott fel.
-El...- a nyomorult
csengő megszólalt.-...kell mennem matekra... Fúú! Majd talizunk
szünetben.-mondtam, és megöleltük egymást. Meglepődtem, hogy ő nem siet órára.
- Te nem mész?-kérdeztem. Elena megvonta a vállát, és elkezdett röhögni.
-Lyukas órám van! -
mondta kárörvendve.
-Ahj, ez nem igazság!
-kiáltottam már messzebbről, mert már elindultam a tanterembe.
Elenaszög:
Nagyon soknak tűnt ez a
fél óra, ami eddig letelt. Szinte már majdnem unatkoztam, mert már
végighallgattam az összes 1D-számot a telómon. Nem volt, mit tegyek. Körülbelül
35-kor kinyitották az előttem lévő osztályterem ajtaját.
- Elena, felvinnéd a naplót az igazgatóiba?-kérdezte a történelemtanár. Örültem, hogy végre csinálhatok valami hasznosat is.
-Persze,felviszem.-válaszoltam, és elvettem a naplót. Elslattyogtam a termek mellett, felmentem a lépcsőn. Befordultam balra, és beléptem az igazgatóhoz. Furcsa volt, hogy Mr. Oldman síri csendben volt. Máskor mindig valamelyik tanárral pletykálja ki a diákokat.
-Jó napot! Mrs. Brenner küldi.-jelentettem. Az igazgató elmosolyodott.
-Rendben, köszönöm szépen!
Elfordultam, elindultam kifelé.
-Ő az egyik legmegbízhatóbb tanulónk. - mondta, fogalmam sincs, kinek. Leszögezett lábakkal álltam. Utána már nem csak Mr. Oldman hallottam, nem is egy valakit, hanem több embert egyszerre. Nagyon ismerős hangok voltak, ezért visszafordultam, és körbenéztem a nem is olyan kicsi teremben. Nem hittem abban, amit láttam. Megdörzsöltem a szemem. Nem, nem tévedtem. Valóban az általam imádott banda tagjai álltak az ablaknál. Egy perc sem kellett, elkezdtem szaladni, még nem készültem fel a találkozásra. A szívem egyre gyorsabban vert, beindították nálam a szimpatikus hatást. Már majdnem rohantam a lépcsőről lefelé, de valaki elkapta a karomat, és húzott maga után. Próbáltam lefejteni magamról a kezét, de nem tudtam. Erős volt.
- Sorry, de nem engedhetem, hogy eliszkolj.
Visszahurcolt az igazgatóhoz. Nyeltem egyet, ez nagyon kínos helyzet.
-Buckart kisasszony! - szólított meg Mr. Oldman , az a bizonyos valaki még mindig nem engedett el.
-Igen?
-Gondolom, ismered ezeket a fiúkat. -mutatott rájuk. Én hátranéztem. Kíváncsi voltam, melyikük jött utánam. L-L-L... a drága Louis volt az. Azt éreztem, hogy elpirulok... Ő a kedvencem...Imádom!
- Elena, felvinnéd a naplót az igazgatóiba?-kérdezte a történelemtanár. Örültem, hogy végre csinálhatok valami hasznosat is.
-Persze,felviszem.-válaszoltam, és elvettem a naplót. Elslattyogtam a termek mellett, felmentem a lépcsőn. Befordultam balra, és beléptem az igazgatóhoz. Furcsa volt, hogy Mr. Oldman síri csendben volt. Máskor mindig valamelyik tanárral pletykálja ki a diákokat.
-Jó napot! Mrs. Brenner küldi.-jelentettem. Az igazgató elmosolyodott.
-Rendben, köszönöm szépen!
Elfordultam, elindultam kifelé.
-Ő az egyik legmegbízhatóbb tanulónk. - mondta, fogalmam sincs, kinek. Leszögezett lábakkal álltam. Utána már nem csak Mr. Oldman hallottam, nem is egy valakit, hanem több embert egyszerre. Nagyon ismerős hangok voltak, ezért visszafordultam, és körbenéztem a nem is olyan kicsi teremben. Nem hittem abban, amit láttam. Megdörzsöltem a szemem. Nem, nem tévedtem. Valóban az általam imádott banda tagjai álltak az ablaknál. Egy perc sem kellett, elkezdtem szaladni, még nem készültem fel a találkozásra. A szívem egyre gyorsabban vert, beindították nálam a szimpatikus hatást. Már majdnem rohantam a lépcsőről lefelé, de valaki elkapta a karomat, és húzott maga után. Próbáltam lefejteni magamról a kezét, de nem tudtam. Erős volt.
- Sorry, de nem engedhetem, hogy eliszkolj.
Visszahurcolt az igazgatóhoz. Nyeltem egyet, ez nagyon kínos helyzet.
-Buckart kisasszony! - szólított meg Mr. Oldman , az a bizonyos valaki még mindig nem engedett el.
-Igen?
-Gondolom, ismered ezeket a fiúkat. -mutatott rájuk. Én hátranéztem. Kíváncsi voltam, melyikük jött utánam. L-L-L... a drága Louis volt az. Azt éreztem, hogy elpirulok... Ő a kedvencem...Imádom!
-Igen.- válaszoltam
egyszerűen, mert nem akartam, hogy látszódjon rajongásom.-Miért?
-Van egy kis gond...-hosszasan elgondolkozott. - Senki nem tudhatja meg, hogy a fiúk itt laknak majd az év végéig...Meg tudsz birkózni ezzel a titokkal?
-Egyedül? Nem. - válaszoltam gondolkodás nélkül. Sandi a legjobb barátnőm, és nem szabad megfosztanom egy ilyen nagy dologtól.
-Rendben...
Bekapcsolta a hangosbemondót abban a teremben, ahol az LB-mnek matematikája volt.
- Szólítom Alexandra Journal-t az igazgatóiba most rögtön!!
-Van egy kis gond...-hosszasan elgondolkozott. - Senki nem tudhatja meg, hogy a fiúk itt laknak majd az év végéig...Meg tudsz birkózni ezzel a titokkal?
-Egyedül? Nem. - válaszoltam gondolkodás nélkül. Sandi a legjobb barátnőm, és nem szabad megfosztanom egy ilyen nagy dologtól.
-Rendben...
Bekapcsolta a hangosbemondót abban a teremben, ahol az LB-mnek matematikája volt.
- Szólítom Alexandra Journal-t az igazgatóiba most rögtön!!
Leráztam magamról Louist,
majd arrébb léptem. Láttam, hogy elmosolyodott, aztán odalépett a srácokhoz.
Néztek engem mind az öten nagy érdeklődéssel, bámultak. Én viszont egyedül
Loura vetítettem tekintetemet. Eszméletlen szerencsés Eleanor Calder, hogy ő
Mr. Tomlinson választottja. Louis helyes, gyönyörű kék szemekkel megáldott
srác. Kedves, aranyos, vicces, és nem szállt el magától, miután híres lett. Mi
más kéne még? Szandy lihegve futott be a terembe, arca rémülettel volt tele.
Meg tudom érteni. Egyszer csak az óra közepén felszólítják randomban az
igazgatóhoz. Különben is: A barátnőm kissé érzékeny lelkű lány. Oldalra ő is
vak volt, nem vette észre imádatunk tárgyait. Kérdőn nézett rám. Én csak
megvontam a vállamat.
-Szandy, kérlek, nyugodj
meg! Csupán egy nagy titkot szeretnénk veled is megosztani. –kezdte Mr. Oldman a beavatást. Az LB-m bólintott. – Szóval… Te is ismered ezeket a fiúkat,
igaz? – az ablak felé figyelt a One Directionre.
Szandy is követte a szeme
mozgását, végre észrevette Őket. Az álla leesett, a karomat megszorította. Ugyanazt
érezte, amit én. Ő is lebénult a látványtól. Fokozott lélegzetvételeit
hallottam, tenyere megizzadt, szeméből lecsordult egy könnycsepp.
-Igen.- válaszolt az
igazgatóúr kérdésére.
-Ők itt maradnak az
iskola végéig, mert van egy kis gond. Ezt viszont senki nem tudhatja meg. –
tájékoztattam.
Barátnőm rám mosolygott,
én is ugyanezt tettem. A szemünk csillogott.
-A fiúk itt laknak majd
lent a pincében, és Elena…ugye nem lesz gond, ha emiatt pár napig, amíg itt vannak,
itt alszotok ti is? – nézett rám Oldman úr.
A kérdésen meglepődtem.
Azt hittem, a barátnőmnek és nekem adnak egy külön szobát a koleszben. Most
hirtelen úgy leszek kollégista, hogy a pincében alszunk, ráadásul Louisékkal…
Jesus! Jesus, ez nagyon szuper!
-Nem, nem gond.
-Akkor rendben! Máris
szólok a szüleidnek, hogy küldjék le a cuccaidat. Iskolába nem kell mennetek, a
tanárok is tudnak erről a dologról. Segítsetek lecipekedni a fiúknak!
-Rendben! – mondtuk egyhangúan
Szandyval.
Ez már tényleg a nap fénypontja. Találkoztunk itt fent az igazgatóiban a
One Directionnel, itt maradnak a suli végéig, csak mi tudunk róla, segítünk
nekik cipekedni, hirtelen koleszes leszek, Szandyval és a fiúkkal a pincében
alszok majd minden nap, és nem kell többet iskolába mennünk. Ennél jobb már nem
is lehetne.
-Szóval… ti miért is
jöttetek ide? – kérdeztem, miközben leszedtem a vállamról egy nagy táskát.
-Van egy kis gond… -
válaszolta a zöld szemű göndör hajú, Harry.
-Inkább nagy gond. –
javította ki Zayn. Szandival mindketten olyan furcsán néztünk.
-Mi? – vonta kérdőre őket
az LB-m.
-Ki akarnak minket
nyiffantani. – Styles viccesre vette a figurát.
-Jesus! – horrornak véltem.
Ki lenne az, aki a legeslegcukibb fiúkat meg akarja ölni?
-Ki az a nemnormál
barom?! – háborodott fel Szandy.
-Hát, igazából mi sem
tudjuk… - gondolkodott el Louis. –Fogalmunk sincs.
Ez szép! Még ők sem
tudják, hogy ki a fene akarja legyilkolni a világ legjobb bandáját. Egyáltalán
hogyan jutott ilyen az eszébe? Szegény, biztos van sok agybaja… Ezért örökre a
rácsok közt fogja az életét tölteni. Nem tudom elhinni! Hogy találhat ki ilyet?
Végre odaértünk a pince bejárati ajtajához. Kinyitottam, majd libasorban
lépkedtünk lefelé a lépcsőn. Nagyon sötét volt, de nem volt semmi pinceszag.
Lent is volt egy ajtó, azon is beléptünk. Itt a villany fel volt kapcsolva. Nem
azt láttuk, amire számítottunk. Egyáltalán nem nézett ki rohadó falú, büdös
pincének ez a helyiség. Laminált padló, narancssárga falak. Jó nagy hely volt így
is, hogy hét matrac már be volt készítve. Függőlegesen két-két matrac volt
egybetolva, egy pedig egyedül árválkodott a jobb sarokban.
-Na, jó. Ki hol alszik? –
kérdezte Szandy.
-Mi ketten Louval ott a
bal szélén. – szögezte le Harry.
-Nem! Én alszok a bal
sarokban. – vitatkozott Zayn.
-Jól van, oké, te félős
nyuszi… - hagyta rá Hazza. DJ. Malik szomorú arcot vágott.
-Nem vagyok félős.
-Persze. – mondtam.
Köztudott, hogy fél a sötétben. Azért akar a bal sarokban aludni, mert ott „védett”
helyen van.
-Tudjuk, hogy félsz a
sötétben, Zayn. – jelentette ki a barátnőm. Zayn mérgesen nézett rá Harryre.
-És ti hol alszotok? –
kérdeztem a többiektől.
-Nekünk tök mindegy. Csak
rakd le valahova a cuccunkat. Ahova lerakod, ott alszunk. – válaszolta Liam.
Szandyval rádobáltuk a táskákat a matracokra.
-Na, jók legyetek! –
köszönt el LB-m. A fiúk meglepődtek.
-Hova mentek?
-Ruhákért. – válaszoltam, majd kisurrantunk a teremből.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)